A délutáni alvás: mint jégpályának a jégsimító

A napközbeni alvás olyan az agyunknak, mint a jégsimító a korcsolyapályának: kisimítja azokat a karcolásokat, sérüléseket és gödröket, amelyek nap mint nap kialakulnak az agyunkon.”

Daniel H. Pink

 

  • Gondunk van a gyerek alvásával – panaszkodnak a szülők.
  • Délután egyáltalán nem alszik kétéves kora óta, de este sem lehet elaltatni csak nehezen.
  • Egyfolytában mászkál éjszaka, hol itt alszik hol ott. Nem tudunk tőle pihenni.
  • Sokszor 10-11 óra van, mire lefektetjük.
  • Szóltam az óvónőnek, hogy ne fektesse le a gyereket délután, mert akkor este nem tudom elaltatni. Nem is értem miért erőltetik ezt a pihenést.
  • A délutáni alvás miatt utál a fiam óvodába járni – halljuk mind gyakrabban. 

Amennyiben hihetünk a statisztikáknak egy teljes órával kevesebbet alszunk ma, mint 20 évvel ezelőtt. Egyre több az alvásproblémával küzdő gyerek és felnőtt. A szülők panaszkodnak, hogy a gyereket nem lehet elaltatni. Az óvodában pedig a délutáni alvásnál egyre több az aludni, vagy a legalább pihenni és megnyugodni képtelen gyerek. Sok kicsi a késői lefekvés miatt 10 óra után érkezik az oviba, a szülő pedig mérges a délutáni alvás miatt, és nem érti, miért van erre szükség.

– Igazán megoldhatná az óvoda, hogy a nem alvó gyerekeket másképpen foglalja le – vélik.

Mi történt ezekkel a gyerekekkel, miért nem alszanak, miért nem nyugtathatók meg, miért nehéz a lecsillapodás, megpihenés? Miért lett mumus a délutáni és esti pihenés?

Visszaemlékezve az én gyerekkoromra, mintha akkor nem lettek volna ilyen problémák vagy legalábbis nem ilyen nagy számban.

Mi változott az évek alatt?

Először is korán keltünk. Édesanyám 6-ra ment dolgozni, de előtte még elvitt minket a vállalati oviba. Ez teljesen természetes volt, mi gyerekek nem is éreztük akkor ezt nehézségnek, hiszen a gyerekek alapvetően pacsirta típusúak. És a mi szüleink is így élték a gyerekkorukat, mikor pitymallott felkeltek, ha sötétedett lefeküdtek, s így megy ez mióta világ a világ.

(Nem volt ez véletlen, hiszen testünk természetes bioritmusa pont így működik. Sötétedéskor egyre több melatonin hormont termel, hajnalban meg egyre kevesebbet.) 

Pontos napirend szerint éltünk, nem fordulhatott elő (emlékeim szerint egészen 14 éves koromig) hogy iskolaidőben este 8 órakor nem kerültünk ágyba és ez alól sohasem volt kibúvó, így nem is próbálkoztunk semmivel.

Alvás előtt megnéztük az esti mesét a tv-ben és édesapám a hátán átcipelt minket a nővéremmel a szobánkba, majd elmesélte annak a két mesének az egyikét, amit fejből tudott. Több százszor hallottuk, de imádtuk.  Nem igazán volt olyan este, mikor ez az esti rituálé ne így zajlott volna.

Az óvodában pedig a korai kelés miatt sem okozott gondot a délutáni alvás vagy nagycsoportban legalább a pihenés.

Manapság pedig, bár néhány esetben előfordul, hogy egyszerűen olyan gyermekünk van, aki rossz alvó, de a legtöbbször más probléma áll az alvászavar hátterében.

Már a kiscsoportba úgy érkezik a kicsik egy része, hogy otthon már nem alszik délután.

– Hát nem akart, aztán nem erőltettük. – mondják a szülők. Pedig ebben a korban a gyerek nem tud még 13-14 órát ébren lenni, elfárad, viselkedési problémákat mutathat. Melyik gyerek az, aki nem akar inkább játszani a délutáni alvás helyett, hiszen az sokkal érdekesebb, de vajon megengedhetjük-e neki? Jó-e, ha hagyjuk, hogy megint az ő akarata győzzön?

Gyakran megesik, hogy a kicsi ébren megvárja este későn érkező édesapját és még játszanak is mire elérkezik a lefekvés ideje.

– A férjem, mikor hazaér, fontosnak tartja a gyerekkel töltött időt, így együtt néznek tv-t 10-ig, 11-ig. Hiába mondom, hogy ez nem jó így, ragaszkodik hozzá. – meséli az egyik édesanya. 

– Egyfolytában pörög a gyerek este, nem tudjuk lenyugtatni, – meséli a másik szülő, mikor délelőtt fél 11-kor!!! megérkeznek az óvodába. A gyerek sokáig alszik és fontos, hogy kipihenje magát – mondja.

A gyerek pedig elmeséli, hogy napi több órát játszik otthon a tableten. Csak az óvodai udvaron van a szabad levegőn. Mitől is lehetne nyugodt?

Sok óvodás elmondja, hogy leginkább mesét néz este és csak ritkán, vagy egyáltalán nem mesél neki a szülő. Hogyan is várhatjuk el, hogy a vizuális ingeráradat majd lenyugtatja? Hová tűntek az esti rituálék, összebújások, mesék, beszélgetések?

Mindig kitalál valamit, szomjas, éhes, pisilnie kell, órákig tart az altatás, pedig 9-kor már lefektetem. – panaszkodik a szülő, de vajon hol voltak eddig az esti szertartások és a korlátok, amikhez ragaszkodunk?  Miért gondoljuk, hogy a béke érdekében gyermekünk minden szeszélyének meg kell felelnünk? Nem gondoljuk-e, hogy az este 9 óra már késői időpont a lefekvés megkezdéséhez, hiszen gyermekünk már valószínűleg átlendült az alvás megkezdésének optimális időpontján?

A szülők stresszes életmódja, idegeskedése, folyamatos aggódása, a kevés mozgás és a gyakran korlátlan kütyühasználat sem kedvez a gyermek nyugalmának. Nem bír lecsillapodni, a délutáni alvásnál csak izeg-mozog, hánykolódik az ágyban, fél elaludni, sokszor felriad éjszaka.

Miért gondolja a ma embere, hogy mindent fel lehet borítani következmények nélkül?

A gyerekek egyre rosszabb mentális állapotban vannak!

Az utóbbi 15 évben a statisztikák megdöbbentő állapotokat mutatnak. 43 %-kal nőtt a figyelemhiánnyal küzdő, 37%-kal a depressziós gyerekek száma.

Az okok összetettek, de az elegendő alvás, a pontos napirend, a sok mozgás a szabad levegőn, a rituálék, melyek nyugalmat és biztonságot adnak és a gyerekkel töltött minőségi idő a probléma megoldásának legfontosabb összetevői.

Ha biológiai óránk felborul jönnek a pszichés problémák, de egészségünk is károsodhat. A bioritmus  jó működése tehát meghatározó testi-lelki egészségünk szempontjából, és ha nem akarjuk, hogy gyerekeink altatókon és nyugtatókon éljenek változtassunk, míg nem késő!

 „Minden, amit a gyermekünk tesz, kész csodának tűnik. Soha nem felejtem el azokat a pillanatokat, amikor a gyermekeim először rám mosolyogtak, amikor első lépteiket megtapsoltuk és (…) nincs csodálatosabb érzés, mint amikor a karunkon alszik el egy gyermek, s mi arra gondolunk, milyen jó, hogy vigyázhatunk rá.”

Nicholas Sparks

Labádiné Józsa Mónika
fejlesztőpedagógus

Képek forrása:
depositphotos.com
freepik.com