Lassan minden visszaáll a régi kerékvágásba. Nyitnak az óvodák, bölcsődék, iskolák, indulnak a nyári táborok. Túl vagyunk azokon a nehéz heteken, amikor sokan szülőként, munka és háztartás mellett voltak gyerekeik tanítói, óvodapedagógusai, kisgyermeknevelői. Valahogy ebben az időszakban úgy éreztük, egy csónakban evezünk. Mintha jobban megnyíltunk volna egymás felé, mintha jobban értettük volna egymást.

Mostanában sokan osztják meg a gondolataikat arról, hogy mi mindenre taníthat meg minket a járvány és mindaz, ami vele jár. Mi az, ami igazán lényeges az életben és mi az, ami csak a hamis boldogság illúzióját nyújtja, vagy egyre önzőbb egónk műve.

„A mese játék, csoda, hit és lélek. Mosoly mindenki lelkére. A mese az gyógyír, az befele és kifele is gyógyít.”

„Sajnos manapság a számítógépes játékok világban, a lövöldözős és harcos történetekben nem mindig a jó az, aki győz. Itt az erő és a hatalom az, ami dominál, a készítők az erőszak pártjára állnak.”

„A folyónak van medre, vannak partjai, de hát csupa part-e a folyó? Nem éppen ezek a korlátok késztetik-e a vizét arra, hogy előre mozogjon?”
– Én csak azt csinálom, amihez kedvem van! – hallom sok gyerekektől az óvodában mind gyakrabban.

„Minden évben ugyanazokat a dalokat énekeljük, ugyanazokat az ételeket esszük, követjük a hagyományokat, és megosztjuk egymással azokat a dolgokat, amelyektől úgy érezzük, valahová tartozunk. És végső soron valójában mindannyian csak az otthonunkat keressük.” Richard...

„A változás olyan ajtó, amelyik csak belülről nyílik.” December közeledtével az óvodákban a gyerekeket már erősen foglalkoztatják a közelgő téli ünnepek, hiszen a kirakatok és reklámok már karácsonyi ajánlatoktól roskadoznak és a kicsik egymás között elkezdik...